A bolond definíciói:
1: olyan ember, akinek hiányzik ítélőképessége vagy megfontoltsága
Példa: Csak egy bolond ülhet fel sisak nélkül a motorra.
2: egy ártalmatlanul zavart személy, akinél hiányzik a közös megértés képessége.
Az új évszakok kezdetén gyakran érzem magam kényelmetlenül, mintha nem lennék biztos abban, hogy készen állok az új időszakra. Szerencsémre nem vagyok hatással az egész természeti világra ezekben az időkben. Nem tudom megakadályozni, hogy a virágok virágzásnak induljanak, vagy hogy a madarak hazarepüljenek, ahogyan azt sem, hogy a valóság mindenhol változó. Ehhez bolondnak kellene lennem. Tulajdonképpen ezért gondolkodtam el az áprilisi bolondok napján, és azon, hogy vajon miért ünneplünk egy ilyen napot.
Ennek a napnak a történelmi eredete ismeretlen, csupán találgatni tudunk. Valószínűsíthetőleg a Julián-naptárról a Gergely-naptárra való átálláshoz köthető, ugyanis az előbbi az új évet április elseje környékére tette volna (közel a napéjegyenlőséghez). Azokat az embereket tartották április bolondjainak, akik nem tartottak lépést a korral és továbbra is ezt az „új évet” ünnepelték.
Mások úgy vélik, hogy ez a Hilaria folytatása, ami egy ősi Rómában tartott hagyomány, ahol az emberek beöltöztek és egymást ugratták az egyiptomi Ízisz, Ozirisz és Seth legendák tiszteletére.
Egy másik elmélet a hozzám hasonló embereknek szól, akiket az Anyatermészet és a kiszámíthatatlan időjárás megbolondít…vagy legalábbis úgy érezzük magunkat.
Nem tudom megmondani, hogy melyik lehet igaz, de lenyűgöz, hogy egy ilyen napot nemzetközileg is ünneplünk. Mit mond ez el a kultúránkról? Nekem azt, hogy a viccek – legyen az fizikai tréfa vagy más jellegű – életünk szerves részét képezik. Ha ezt megpróbálod elkerülni, akkor bolond vagy.
De hát nincs meg a szépsége bolondnak lenni néha? Az ismeretlen karjaiban lenni tanácstalanul, hagyni, hogy gúnyt űzzön belőlünk és csak létezni ebben az állapotban? Talán pont ezért ünnepeljük, ahelyett, hogy másokból gúnyt űzünk, fontosabb engedni megtréfálni magunkat és elfogadni, hogy egyszer mi is bolondok legyünk.
Ha a második definíciót nézzük: a közös megértés képességének hiánya– nem mindannyian vagyunk így az élet egy-egy szakaszában? Ebben az örök tökéletes világban, ahol úgy tűnik, hogy mindenki egy szakértő, a tudatlanság szégyent és szorongást szülhet. De az az igazság, hogy mindenkinek el kell kezdeni valahol, mindenkinek bolondnak kell lennie, hogy később szakértővé váljon.
A Kezdő elméje egy olyan gondolkodásmód, amely segítségével képes leszel valami újra. Az agyadban még nincs meg az út, hogy hogyan, nincs megszokott viselkedés, amely alapján csinálhatod. Öntudatlanul képtelen vagy rá. Gyakran halljuk, hogy a „tudatlanság áldás”, de talán az igazság az, hogy az áldás a tudatlanság és a megvilágosodás közötti pillanat, amikor még nem vagy biztos abban, hogy hogyan fogsz valamit megcsinálni, de nincs más lehetőséged, mint kitalálni és megcsinálni. Ekkor még te vagy a bolond, ám egy új nézőpontból gyakran sokkal értékesebb lesz az élmény, ami idáig visz.
A Buddhista meditációk során néhányan arra törekednek, hogy megtartsák a Kezdő elmét, hogy bizonyos cselekvésen ne csak túlessenek, hanem jelen is legyenek közben, a mostban.
Tehát: Bolondnak lenni jó dolog!
Mindegy is, hogy mi az oka az ünneplésnek, számomra az a lényeg, hogy mindig megtaláljuk a módját annak, hogyan öleljük át az ismeretlent, néha nevetésen vagy egymás és magunk megviccelésén keresztül, néha pedig úgy, hogy csinálsz valami olyat, amit már ezerszer csináltál már korábban, viszont ezúttal tudatosan a jelenben.
Tehát kellemes Bolondok napját kívánok mindannyiunknak, az összes bolondos embereknek szerte a világon! Remélem, hogy ünnepeltek, nevettek és nem veszitek magatokat túl komolyan. Fejlődjünk tovább és tanuljunk, közben pedig emlékezzünk arra, hogy nem baj, ha nem tudunk dolgokat és ha néha gúnyt űzünk magunkból.
Sok szeretettel és nagy öleléssel: BOLODG TAVASZT! <3