top of page
Keresés
Szerző képeEsther Brownwood

Hullj te is a levelekkel!

A “fall” definíciója:

Tárgyatlan ige

1 : szabadon leereszkedni a gravitációs erő hatására: Egy alma leesett a fáról.

2 : fokban vagy szintben lejjebb kerülni: a hőmérséklet 10°-ot esett

3 : hirtelen és önkéntelenül elhagyja a fennálló testhelyzetet: megcsúszott és elesett a jégen

4 : hirtelen és passzívan átmegy egy testi vagy lelki állapotba, egy új állapotba vagy helyzetbe: elalszik, beleszeret, szétesik


főnév

1: az évszak, amikor a levelek lehullanak a fákról: ősz



Hivatalosan is elkezdődött az ősz, ezért ebben a hónapban a “hullásról/esésről" szeretnék beszélni, és arról, hogy ez mit jelenthet különböző emberek számára. Ahogyan az évszakok jönnek-mennek, és a ciklusok megváltoztatják környezetünket, úgy a saját életünk is változik és alkalmazkodik hozzá.


Az életben vannak időszakok a harcra, a növekedésre, a nehéz idők túlélésére és kitartására, az aktivitásra és tudatosságra.

Ugyanígy vannak idők a pihenésre, arra, hogy hagyd, hogy a tanult dolgok beépüljenek és integrálódjanak, hogy valami újat alkoss.


Egy olyan ciklusba lépünk, amely inkább a pihenésre összpontosít, mint a cselekvésre. Tökéletes példa erre a borongós őszi szezon, a színek változása, és persze a levelek hullása.


A pihenés nemcsak kellemes érzés, de szükséges a jólétünkhöz. Ha a természetet nézzük, nagyon sok olyan faj van, amely áttelel és egyelőre még a fáknak is pihenniük kell.


Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért?


Ahogyan az évszakot találóan “hullásnak/esésnek” nevezik, hagyják lehullani a leveleiket, eltakarják és megvédik a talajt télre, majd később lebomlanak, hogy az új szezonban tápanyagot hozzanak a következő levelek nemzedékéhez.


Furcsának tűnhet, de úgy gondolom, hogy ez az embereknél is így van. Ez az az idő, amikor számotvethetünk és valóban átgondolhatjuk, hogy milyen dolgokat szeretnénk magunkkal vinni a jövőbe.



Amikor végre el tudjuk engedni azokat a dolgokat az életünkben, amelyek már nem szolgálnak minket, azokat a dolgokat, amelyekre életünk egy szakaszában szükségünk lehetett, de jelenleg akadályozzák jólétünket, akkor valóban visszatérhetnek, hogy később segítsenek. Lefedhetik a talajt, hogy felkészítsenek bennünket arra, hogy életünk következő ciklusába képesek legyünk a növekedésre.


És ki az, aki szerint nem ez a legfontosabb szempont?


De mi van, ha elesel és nem tudsz felállni? Vagy elengeded/elveszíted önmagad egy részét, amelyről úgy gondoltad, hogy szükséged van a jövőre nézve?


Ezek olyan kérdések, amelyekre nem könnyű válaszolni. Valóban sok lélek-kutatásra és önmagadhoz való kapcsolódásra van szükség ahhoz, hogy megértsd ezeket a dolgokat.


Szerintem semmi sem történik véletlenül. Minden interakció és minden tapasztalatunk formál bennünket, olyanná, akik éppen vagyunk.

Ilyenkor érdemes megfontolni egy kis szünetet, és jóllehet megtanultuk, hogy ha elesel, azonnal fel kell állnod, de néha a legegészségesebb és legtermékenyebb dolog, amit tehetsz, ha hagyod, hogy egy ideig lent maradj. Gyászold meg azokat a részeket, amelyek kiürülnek, és hagyd magad felépülni.


Ha elestél, ne aggódj, a világon összes ideje a tiéd, hogy felkelhess, de amíg fekszel, lefekszem melléd!

Soha ne felejtsd el, szeretlek.


18 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése

תגובות


bottom of page