elme (főnév)
1. Gondolkodási központ. A tudatos gondolatok, érzékelések és emlékek tára, amely képemlékek formájában tartalmazza azokat az eseményeket, tapasztalatokat, amiket a személy átélt. Alapvető képessége, hogy egy probléma esetén a lehető legjobb megoldást kínálja fel.
Amikor becsuktam a szemem és visszagondoltam az édesanyámra, azt a képet láttam az elmémben, amikor gyermekként ápolt és biztonságot nyújtott. Az elméjében kutatva sok
érdekes, elfeledettnek hitt dolgot talált.
2. Biológia: Egy élőlény vezérlő központja. Az élőlény környezetéből érkező érzékleteket, a testtel történt tapasztalatokat, ezeknek a testben történt hatásait tároló, visszakereső, reagáló, és a testet irányító rendszer. Egy élőlény ennek segítségével oldja meg a létezésével, testi működéseivel kapcsolatos problémáit.
Az elefánt elméje nagyon fejlett lehet. Még a polipnak is van elméje. Minden élőlénynek van elméje, hiszen okozni tud dolgokat. Egy élőlény fejlettségét meghatározza elméjének működése.
Kedves Barátom,
Először is, szeretnék Nagyon Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánni!
Számomra ezek a késő őszi/tél eleji napok egyszerre hordoznak nehézkes és könnyed energiát. Ez a visszahúzódás, csend, béke, elszigeteltség, és a gyász időszaka. Nem szeretném, hogy lássanak az emberek, és ezáltal én sem szeretnék sok mindenkit látni. Ez azt jelenti, hogy sok időt töltök egy olyan helyen, amit viszonylag jól ismerek mára: az elmémben.
Az, hogy van elménk, az egy gyönyörű és hatalmat adó tény. Nyilván fogalmam sincs, hogy milyen lenne nélküle az élet, és bár sokak szerint "A tudatlanság boldogság", én nem cserélném le.
De ugyanúgy, mint sok más eszköz, az elménk is lehet áldás vagy átok számunkra. Mi, mint a 21. század emberei, inkább az elménkben élünk, mint a testünkben, vagy a lelkünkben. Ahogy zajlik az élet, az elménk értelmet ad a tapasztalatainknak. Az megngedi, hogy megéljük a történéseket, és hogy véleményt formáljunk róluk. A gond csak az, hogy nem mindig úgy mutatja nekünk a valóságot, ahogy az ténylegesen történik. (Van egyáltalán olyan hogy "tényleges" valóság? Ez egy másik nap témája...) Gyakran, mivel a veszélyre vagyunk kihegyezve, az elménk azt hiteti el velünk, hogy nem vagyunk biztonságban, akkor is, amikor igen .
Azt vettem észre, hogy bár sikerült sokkal jobb kapcsolatot kiépítenem az elmémmel az évek során, nem mindig könnyú kizökkenni az elmém által alakított narratívából. Néha bánom az eszem.
Amikor ez a problémám, sokszor visszatérek a hömpölygő folyó feletti keskeny híd gondolatához. Mivel tériszonyom van, és az egyensúlyom sem az igazi, ha hagyom, hogy az elmém elszabaduljon, lebénít. Olyankor esélytelen, hogy át tudjak menni a hídon. Viszont, ha áthelyezem a fókuszt az elméből a testemre, probléma nélkül átkelek.
Mivel örököltem krónikus-aggódást, tudom, hogy az elme nagyon meggyőző tud lenni. Tudom, hogy azért mutatja a rossz lehetőségeket, mert meg akar védeni, de gyakran ezek nem olyan pillanatok ahol védelemre van szükségem. Ilyenkor frusztrált és dühös vagyok, és nem értem, miért nem tudom elengedni.
Szerintem nem az a megoldás, hogy elutasítom azt amit az elmém mond. Ahhoz, hogy megtartsuk az egyensúlyt önmagunkban, el kell fogadnunk azt, ahogyan megéljük a valóságot. De fontos az is, hogy hátra tudjunk lépni és megvizsgálni. hogy vajon tényleg igazságon alapszik-e gondolatunk, és hogy ténylegesen segítő-e számunkra.
Az a gyönyörű benne, hogy képesek vagyunk változtatni az elménken!
Azzal, hogy felismerjük, hogy nem biztos, hogy mindig az igazságot mondja nekünk az eszünk, felszabadítjuk önmagunkat attól, hogy mindent elhiggyünk neki.
Nem mindig könnyű. Amikor ilyen helyzetek bukkannak fel, igyekszem gyakorolni azt, hogy elismerem hogy fáj/félek/aggódok. Ahelyett, hogy hagyom, hogy az eszem tovább pörgesse a negatív lemezeket, elfogadom, hogy van olyan részem aki számára ez az igazság. Ez helyt ad annak, hogy más, esetleg pozitívabb igazságok is előjöhessenek.
Fontos észben tartani, hogy te nem az elméd vagy! Ezáltal nem kell mindent elhinni neki! Az, hogy van lehetőséged kizökkenni és észrevenni azt, hogy hányféleképpen működik az elméd, segíthet megtalálni a békét.
Sokszor hallottam azt a kifejezést, hogy "Akit zavar, az nem számít, aki pedig számít, azt nem zavarja. (Angolul ez a “mind” szóval van kifejezve, kicsit logikusabb az összefüggés.) Viszonylag egyetértek vele, de elmondom miért kapcsolódik eddigi témánkhoz.
Csak azért, mert valaki fontos számodra (számít neked) az nem azt jelenti, hogy az ő véleménye kell, hogy befolyásolja a te életedet. A saját életemben rájöttem arra, hogy ha nem venném figyelembe mások véleményét, sokkal szabadabban tudnék élni. De, mivel egy nagy családban nőttem fel, ahol mindenkinek vállalnia kellett, hogy a közös érdek szempontjából cselekszik, elég nehéz átírni azt, hogy másokat figyelembe veszek amikor döntést hozok. De ez ugyanúgy vonatkozik a saját véleményemre is. Néha engem is zavar olyan dolog ami számít, és bár szeretném lerázni, nem mindig könnyű. Fontos azt is tudatosítanom, hogy nem kell mindent elhinnem magamnak sem.
Szóval ebben a hónapban, remélem felfedezed a saját kapcsolatodat az elméddel. Remélem találsz módot arra, hogy összebarátkozzatok, annak ellenére, hogy néha bánt azzal, ahogy próbál megvédeni. Te nem az elméd vagy, és ez az élet olyan aspektusa, amit nem bánok!
Mégegyszer Szeretetteli Ünnepeket! Remélem kedves hozzád az elméd, és te is az vagy hozzá! Jövőre ugyanitt! Szeretlek.
ความคิดเห็น